Csak úgy...

Most csak egy kép! Inkább nem írok hozzá semmi megjegyzést.

Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ... Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem. Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz..

Végre megjött a jó idő, de sajnos a tegnapi éjszakán eléggé rendesen fagyott. Oldalt az ablakokban kissé megfagytak a virágok. Azért remélem idővel helyre jönnek. Még szerencse, hogy itt nem havazott, mint képen.

"Mindenkinek vannak problémái,egy nap sem tökéletes,egy élet sem gondtalan,egyetlen ember sem hibátlan. Engem nem kell szeretned,vélhetsz rólam bármit....ha ennyire unalmas az életed,hát foglalkozz az enyémmel nyugodtan,ahogy gondolod!Ám ha a kudarcaimra pályázol,ha a bukásomat várod,akkor ki kell ábrándítsalak .Bennem feleannyi kárörvendés sincs,mint benned;engem nem boldogít más szomorúsága...és épp ezek miatt vagyok nálad százszor erősebb és különb...!!!!"

Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,

és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tieddel,
hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !!

Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

"Az élet megtanított arra, hogy mikor harcoljak valakiért, és mikor álljak félre ha én nem szeretek, vagy ha engem nem szeretnek! Megtanított arra is, hogy mikor a legfontosabb döntéseket hozom, hogy döntsek jól ! Azt is megmutatta, hogy sok embert elveszítek, és sok embert el kell majd elengednem akiket szeretek , de erősnek kell lennem, és arra kell gondolnom,hogy mások számítanak rám! Idővel begyógyulnak a sebek, mert aki elment az nem jön vissza !
Persze ebből természetesen sok minden nem igaz . Az élet csak remélni tanított meg. Remélni azt, hogy tudjam mikor kell harcolni, s félreállni. Remélni, hogy jó döntést hozok, mikor döntést kell hoznom . Remélni , hogy akit elveszítek, annak jobb lesz, és én majd erős tudok maradni , hogy továbblépjek és csak a jó emlékeket őrizzem meg. 
Remélni, hogy begyógyulnak a sebek, a legmélyebbek is begyógyuljanak, de
ne tűnjenek el. Minden egyes sebet szeretek a szívemen, minden sebben én vagyok és a múltam, ott kell lenniük! Gyönyörű hegek….. Nélkülük üres lennék. 
Tehát csak remélhetem, hogy így fogok élni. De nekem ez a pár remény pont elég. Így akarok élni ! "